Esküvői kiállítás? Na jó, vágjunk bele! - I.rész
Voltak persze fenntartásaim vele szemben - túl sok, túl habos és túl rózsaszín, ahol mindenki csak a pénzemre (vagy annak a képzelt többszörösére) hajt. Egy egész stadiont kitöltő vattacukor, ahol minden lépésnél újabb és újabb édességgel kínálnak, mígnem megcsömörlötten, fejvesztve rohansz el a helyszínről. Persze, most egy kicsit eltúloztam a képet, de valami ilyesmi járt az eszemben, amikor a barátnőm rám írt, hogy elmegyünk-e.

Amikor elkezdtem az esküvőnket tervezni sorra azon kaptam magam, hogy újra és újra menyasszonyi ruhák nézegetésénél kötök ki. Pedig mindig azzal a határozott szándékkal nyitottam ki a laptopomat, hogy most tényleg nekiállok és pikk-pakk rohamos előrehaladást fogok produkálni az esküvőnk szervezésében. Hiába mondja mindenki, hogy egy esküvőt egy évv
Mindenki mondta: „a helyszínt és az anyakönyvvezetőnél az időpontot 1 évvel előre le kell foglalni”. Nos, a helyszínt mégis sikerült összehoznunk, pedig már csak néhány hónap van a nyárig – bár bevallom, hogy már egyik kiszemelt helyszín rendezvény-naptárában sem hemzsegtek a szabad szombatok. Szóval a mágikus számokhoz vagy emlékezetes időpontok é
Ajajj, azt hiszem, elértem ahhoz a pillanathoz, amikor már ki se látok a tennivalókból!
Egész héten a húsvét járt az eszemben, az, hogy a hosszú hétvégét mindenki nagytakarítással kezdi. Rendszerezni, kidobni azt, ami felesleges, és tisztogatni azt, ami fontos, ez a lényeg. És az egészet együtt csinálni. Ki-mihez ért – nagypapa kertet rendez, anyuka függönyt, apuka autót mos, a gyerekek polcokat törölgetnek (na, jó, ez már túl idilli
Az előző ábrándozós jegyzet után jöjjön egy igazi, konkrét élményekkel teli beszámoló a ruhapróbáról :)