Húsvéti nagytakarítás módjára - V.rész

Egész héten a húsvét járt az eszemben, az, hogy a hosszú hétvégét mindenki nagytakarítással kezdi. Rendszerezni, kidobni azt, ami felesleges, és tisztogatni azt, ami fontos, ez a lényeg. És az egészet együtt csinálni. Ki-mihez ért – nagypapa kertet rendez, anyuka függönyt, apuka autót mos, a gyerekek polcokat törölgetnek (na, jó, ez már túl idilli :) ), szóval valahogy mindenki kiveszi a részét a melóból, és így a nagy megújulásból. Ha valaki éppen csak a felelős mókamester szerepét vállalja, az is szuper!

A húsvéti készülődésen gondolkodva jöttem rá, hogy az esküvőszervezés során ugyanebbe az irányba törekszek. Mert mennyire nem az számít, hogy azon az egyetlen napon minden tökéletes legyen, hanem hogy az előtte lévő készülődésből mindenki kivegye a részét.

Amikor elújságoltuk a családnak és a legközelebbi barátoknak a jó hírt, mindannyian lelkesen kezdtek el ábrándozni azon, hogy mi a legfontosabb az esküvőn. „Csak az étel számít.” „A zene jó legyen.” „Legyen alkohol bőven.” „Profi fotóson ne spórolj.” „Hú, a hajad fel ne tűzd.” és még sok-sok legfontosabb dolog :D

Az elején vicces volt, hogy bárhova megyünk, mindenhol kapunk egy – „csak az a lényeg, hogy…” mondatot, aztán 10-20 legfontosabb megállapítás után kezdett felsejleni bennünk, hogy ez mind azért valószínűleg nem fog összejönni :D. Közhely, tudom én, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, de ahogy mentek sorban a szeretteitekhez, mindenki gratulál, nagyon örül, és szeretne valamit hozzátenni az esküvőhöz. Na, és persze mindenkiből kibuknak a gyerekkori álmok vagy a saját bőrén/esküvőjén megtapasztalt tanulságok.

Szóval az elején örülsz, aztán kezdesz aggódni, a végére pedig már falra mászol a jó tanácsoktól – akikhez később jutunk el, már előre sajnálom, mert csökkent mennyiségű lelkesedés jut nekik belőlünk. De még mielőtt drámaian negatívba fordulna a kép, és határozottan eldöntenénk, hogy ezt kizárólag mi ketten fogjuk szervezni és punktum, tetszik – nem tetszik, – valahonnan a gyerekkori húsvéti készülődés mintáiból megérkezik a válasz. Bevonni mindenkit, ki-mihez ért.

Mert általában, amit az emberek a legfontosabbnak tartanak (lásd apuka-autómosás, gyerekek-rosszalkodás), abban jártasságot szereznek és a környezetükben ők lesznek a legjobbak. Íme, hát a tuti recept – mindenkit (már aki aktív) belevonni abba a területbe, ami neki fontos. Így lesz a húgom és az anyukám a menyasszonyi ruháért, a szintén göndör barátnőm a frizura kiválasztásáért felelős, és így tovább… Csupa kis szakértővel lesz dolgunk!

és csak halkan, apró betűvel jegyzem meg, hogy elméletileg, amíg valaki a „szakterületével foglalatoskodik”, addig nem ér rá belebeszélni másba, esetleg olyan területbe, amihez se ízlése, se érzéke. Persze, nálunk ilyen fondorlatosságra semmiszükség, most csak elmélkedek ;)

ui.: a nagyszülők, egymástól függetlenül, ugyanazt a véleményt mondták a mai házasságokról – na, ez megér majd egy külön bejegyzést!

Kellemes húsvéti készülődést – együtt! :)